Imák

Ima az irgalomért

Irgalom: 

Ne becsüld alá a jelenlétedet, mert lehet, hogy valakinek éppen az a fény voltál egy nehéz napon, amelyről soha nem fogsz tudni.

Ima az irgalomért

Uram,

sokáig azt hittem,
az irgalom azt jelenti,
hogy Te gyorsan megszünteted a fájdalmat.

Most már inkább azt sejtem,
hogy az irgalom néha úgy érkezik,
mint egy csendes Társ,
aki nem siet el mellőlem.

Köszönöm,
hogy nem fordulsz el tőlem,
amikor én már elfordulnék magamtól.

Köszönöm,
hogy ismered a sebeimet,
még azokat is,
amelyeknek már a nevét sem tudom.

Őrizz meg attól,
hogy keményebb legyek magammal,
mint Te vagy hozzám.

És őrizz meg attól is,
hogy keményebb legyek másokhoz,
mint amilyen irgalmas Te vagy velük.

Amikor valaki fájdalmával találkozom,
ne siessek válaszokat keresni.

Adj inkább olyan szívet,
amely tud csendben maradni.

Taníts meg úgy figyelni,
hogy a másik ne érezze magát kisebbnek.

Úgy hallgatni,
hogy közben reményt kapjon.

Úgy szeretni,
hogy ne kelljen kiérdemelnie.

Ha egyszer tüskét bíznak rám,
adj bölcsességet,
hogy tudjam,
mikor kell kihúzni,

és mikor kell előbb
egyszerűen leülni mellé.

Mert talán nem a tüske a legmélyebb seb,
hanem a magány,
amely köré nőtt.

És amikor én leszek az,
aki elfárad,

aki fél,

aki nem látja az utat,

emlékeztess arra,
hogy a Te irgalmad nem a túloldalon vár rám.

Hanem már most itt ül mellettem.

Mielőtt megszólalnék.

Mielőtt megérteném.

Mielőtt összeszedném magam.

Engedd,
hogy egyszer úgy tudjak nézni minden emberre,
ahogyan Te nézel rá.

Ne a töréseit lássam először,
hanem azt a fényt,
amelyet a törések sem tudtak kioltani.

És ha valaha megkérdezik tőlem,
mi az irgalom,

ne egy meghatározás jusson eszembe.

Hanem az,
hogy Te újra és újra mellém ültél,

és addig maradtál,

amíg el nem hittem,

hogy a szeretet erősebb,

mint a félelmem.

Ámen.